PREDESZTINÁCIÓ ÉS SZABAD AKARAT
 Az akarat csak addig szabad, amíg nem cselekedett. Ha cselekedett egyszer, ugyanazon tett meg is köti. Tehát második tetténél már nem mint szabad, de mint "számító akarat" cselekszik, mivel az elsõ tett tapasztalatát magában hordozza. A számító akarat pedig nem szabad, hanem korlátozott és megkötött. A szabad akarat teremtményei vagy tettei maguk válnak majd az akaratot megkötõ és a jövõbeni ténykedést irányító tényezõvé. Így valakinek minél több a tapasztalata, annál nagyobb mértékben korlátozott és irányított az akarata. Ez az igazi elõre elrendeltetettség.
 Így hát nincs kibékíthetetlen ellentét predesztináció, sors, karma és szabad akarat között. Egyszer szabadok voltunk. Aztán cselekedtünk: attól kezdve tetteink korlátokká váltak számunkra, és megrövidítették kezdeti szabadságunkat. Most elkerülhetetlen sorsként mûködnek már rajtunk. Mivel tapasztalásaink összetettekké és különfélékké váltak, jelen életünk során örömök, félelmek, remények és vágyak alakjában jelennek meg, melyek mindegyike a maga idejében alakítja és formálja értelmünket és intellektusunkat
 Az átformálódott intellektus, az érvek és érzések meghatározzák cselekedeteinket, és kényszerítenek minket az elõre elrendelt vonalat követni. Így alakítják ki az egyik élet cselekedetei a következõ kereteit. Földmûvesekként most azon a termésen élünk, amit legutóbb begyûjtöttünk, s közben az új termés számára elõkészítjük a talajt, és magokat vetünk. Habár sorsunknak - nem lévén elõle menekvés - alá kell vetnünk magunkat, mégsincs minden veszve, ha maradék kevés szabadságunkat oly módon használjuk fel, hogy az végül elvezessen minket a szabaduláshoz
Azt kívánjuk, hogy ez a korszakokra nyúló hosszú vándorlás egyik életrõl a másikra végre befejezõdjön. Ez akkor történhet meg, ha a menekvés eszközei után nyúlunk. A legkönnyebb, a legbiztosabb és valójában.az egyetlen kivezetõ út a szabadokkal való társulás. A szentek a Hangfolyam gyakorlásának erénye révén szabadok. És egyetlen küldetéssel jönnek közénk: hogy létrehozva kapcsolatunkat a Hangfolyammal, megszabadítsanak minket. A szellemi szabadságnak ez az egyetlen ösvénye.

TÉNYEK AZ ELMÉLETEKKEL SZEMBEN
 Ami tény lehet az egyik ember számára, nem szükségképpen az a másiknak, s nem is válik ténnyé mindaddig, amíg a másik hasonló tapasztalatra szert nem tesz. A Sant Mat tényei, mint bármely más tudomány tényei, újra megismételhetõk, és bemutathatók a Sant Mat "haboratóriumában". A Sant Mat laboratóriuma, mint azt elõbb már mondottuk, az emberben belül van. Bárki, aki belép ebbe a laboratóriumba (szétszórt figyelmét a szemközpontba gyûjti), láthatja, érezheti és megvalósíthatja, amit a szentek mondanak, és kísérletét annyiszor ismételheti meg, ahányszor csak akarja
A Sant Mat csak tényekkel dolgozik, elméletekkel, hiedelmekkel nem. Hívei számára gyakorlati utat fektet le, melyet fiatal és öreg, férfi és nõ, bölcs vagy együgyû egyaránt bejárhat - miközben egyidejûleg a családi élet teljességét is élvezheti.

KÖTELESSÉGEK AZ ÉLETBEN
 A Sant Mat tanítása természetes és éppen ezért ésszerû. Híveitõl elvárja, hogy normális életet éljenek, és kötelességeiket jobban teljesítsék, mint mások. A henyék sem itt, sem máshol nem érnek el eredményt. A Sant Mat lelki függetlenséget teremt a kötõdések világában, a tanítvány a világban és mégsem csak e világ számára él. A tudat uralom alatt tartásával más és jobb világok személyes ismeretétõl ösztönözve, a tanítvány szemlélete az életrõl, annak kötele zettségeirõl és felelõsségeirõl megváltozik
 A földi élet tulajdonképpen valószerûtlenné válik, értékei is eszerint módosulnak. Dolgok, amelyekre mások oly nagy hangsúlyt helyeznek, a tanítvány számára csekély értékûnek tûnnek. Viszont gyakran még az életénél is fontosabb lehet az, amit mások értéktelen haszontalanságnak, bolondságnak tartanak. Ennek az az oka, hogy a tanítvány magasabb nézõpontról tekint rá az életre, ami viszont nem jelenti azt, hogy bármelyikük elhanyagolhatná akár egyetlen igazi kötelességét is. A szemközpont fölötti világok életéhez viszonyitva, mostani állapotunk nem több, mint egy álom.
 Ha az emberek a szemközpontba behatolnának, és átlépnének a felsõ világokba, örökké boldogok lehetnének. Az üres beszéd megszûnne. A Hatalmas Valóságon elmélkednének. Így hát elõször urald az értelmedet, majd emelkedj a szemközpontig magadban, s ugyanezt tegye a másik ember is. Immár a szemközpont belsejében mindkettõtök levetette az anyagi rétegeket, most az anyag már nem gátol benneteket a tanulásban és a további felfelé való haladásban. Még az egymás közti eszmecserében sem fog gátolni, miközben mindketten a szemközpont fölött vagytok.
 Hogy ezt megtehessétek, nem szükséges otthonról vagy a szülõhazából kimozdulni. Bárki, aki belép a fókuszba, idõtõl és tértõl elszakad, és saját tapasztalatai révén a kevésbé elõrehaladottnak is képes útmutatást nyújtani. Aki magasabbra emelkedett, és más, illetve magasabb világokba jutott el, másokat is oda tud vezetni.
 Mint a tanulás minden ágazatában, az a tanuló, aki tanárával idõnként találkozhat és vele szabadon beszélgethet, különleges elõnyt élvez a csak levelezõ tagozatot végzõvel szemben. Ugyanez a helyzet a Sant Matnál és az ezen az ösvényen való elõremenetelnél is. A szépsége az egésznek viszont az, hogy amikor a belsõ Fénnyel és e Fény világaival kapcsolatba kerülünk, az idõ és távolság tényezõi oly tökéletesen eltûnnek, hogy tanárunkkal és Mesterünkkel immár szemtõl szemben állunk - õ pedig mindig velünk marad, hogy tanácsokat adjon, vezessen és erõsítsen bennünket.
 Semmit sem szükséges elfogadnunk, ami a könyvekbõl vagy akár a Mester által írott levelekbõl nem hozzánk szól. Egy idõre félre is tehetjük az élet végsõ céljával, annak hogyanjával és miértjével való foglalkozást. A kérdezõsködést kezdhetjük arról az oldalról is, ahol azonnali célként a szem központba irányított figyelem összpontosítását tûzzük ki. Erõnk legjavának bevetésével érjük el ezt a pontot az említett vagy bármilyen más módszerrel. Saját tervet is készíthetünk, ha úgy tetszik. Tervezzünk, és hajtsuk végre tervünket, hogy a célt elérjük. Váltsuk cselekvéssé a tervet. Ez a fõ dolog. S ha ezután úgy találjuk, módszerünk nem elég hatásos, térjünk vissza a Mester tervéhez. A legfontosabb, hogy elérjük a szemközpontot, ahol saját figyelmünk a vizsgálat tárgya. Ha sikerül a szemközponton belül tartanunk figyelmünket, megnyertük az élet csatáját.
 Azt írod, a beavatás óta eltelt nyolc hét alatt nem haladtál elõre. A Sant Mat nem jelöl ki határidõket. Nos, mérjük fel a helyzetet! Azóta, hogy megszülettünk, amikor is kiléptünk a szemközpontból, elhagytuk azt, és ezzel a világgal alakítottuk ki kapcsolatainkat, oda egyszer sem tértünk vissza. Néha, amikor mély és szövevényes problémát kell megoldanunk, szemünket behunyjuk, és figyelmünket a szemköz pontnál tartva gondolkozni próbálunk. Ezt rövid ideig tesszük, és hamarosan ismét gyorsan távozunk onnan, mert már elsajátítottuk a fókusztól való örökös távollét rossz szokását.
 Költõk, festõk és zenészek ettõl a ponttól kapják ihletûket. Minden nagy gondolkodó itt önti gondolatait tiszta formába. A világ tudományos fejlõdésének egésze ebbõl a forrásból ered. A szemek mögötti központ minden ihlet szökõkútja, mely a világ mestermûveit alkotta. És bármilyen fejlõdés is történjék majd a jövõben, az adatok és az ihlet forrása mindig ez a pont marad. Ez az a hely, ahová az Istenség leereszkedik, hogy a küzdõ emberrel találkozzon.
 És mi tart minket e fókuszon kívül? Miért nem igyekszik mindenki fejest ugrani az ihlet és bölcsesség e varázslatos szökõkútjába? Mert figyelmünk mind ez idáig állandóan, és jelenleg is a testünkhöz, közeli hozzátartozóinkhoz, otthonunkhoz, szülõhazánkhoz, örömeinkhez, néha bánatainkhoz és fájdalmainkhoz kapcsolódik. Ezekkel a dolgokkal olyannyira azonosítottuk magunkat, hogy elveszítettük azonosságunkat önmagunkkal. Hacsak nem kezdjük magunkat lefejteni ezekrõl a külsõ kötõdéseinkrõl, és nem fejlesztjük ki figyelmünk akaratlagos ki- és bekapcsolásának képességét, az ösvényen nagyon csekély elõremenetelt leszünk képesek elérni.
 Feladatunk, hogy újraalapozzuk önazonosságunkat, kialakítva uralmunkat tudatunk és testünk fölött. Értelmünket tudnunk kell bármikor munkára fogni, amikor nekünk úgy tetszik. Ha úgy kívánjuk, képeseknek kell lennünk belépni a testünkbe, hogy ebben a világban mûködjünk, s kilépni onnan, ha a másik világban szeretnénk mûködni. Az a figyelem feladata, hogy befelé menjen és lásson, de amíg kívül kalandozik, belül ki lát helyette? Ha a tulajdonos mindig a házán kívül tartózkodik, és arról panaszkodik, hogy nem látja, mi történik a házon belül, panasza megalapozatlan.
 A figyelem leválasztása a külsõ kapcsolatokról lassú ügy. A szokások második természetté válnak, új szokást formálni pedig idõigényes. De aki lassú és állhatatos, az megnyeri a versenyt, mert a gyakorlás tökéletessé tesz. Kövesd egy percig a tudatodat, és vedd észre, mi tartja távol a középpontjától! Kerüld, ami eltérít, és fogadd el, ami hozzásegít célodhoz! Már ismertettem elõtted a szentek módszerét, mely hosszú, hosszú tapasztaláson alapszik
 Amikor valaki biztos abban, hogy a helyes Ösvényen áll, akkor, ha csak egy lépést is halad naponta, mégis közeledik úti céljához, és biztos abban, hogy egy napon majd odaér bármily távol is van most tõle. Talán azt mondja valamelyikünk: "honnan tudjam, hogy a helyes Ösvényen állok?" Annak rendelkezésére bocsátom az eszközöket, hogy errõl bizonyosságot szerezzen a maga számára. De amíg nem bizonyítottunk a magunk számára, szükségképpen el kell fogadnunk valamit hitbõl is. Ugyanezt kellene tennünk, ha például hidat építenénk.
 Valóban szerencsés az, aki rövid életét a Mester társaságában tölti el. "Ha az ember igazi keresõ, akkor át kell adnia magát a Satgurunak, és minden mást felejtenie kell." Már elhangzott, hogy az ember figyelme mennyire ragaszkodik a világi dolgokhoz és kapcsolatokhoz. Alig marad valami a figyelembõl a magasztos én (self) tanulmányozására és Isten keresésére. Nézz magadba! Ki szán idõt arra, hogy odafigyeljen saját lelke szükségleteire? Az embernek idõt kellene szakítania, de azt gondolja, nem képes rá. Figyelmét annyira kisajátították a semmiségek, hogy életbevágó dolgaira nem marad szabadideje.
 Az igazi keresõ - aki osztatlan figyelmet szentel a szellemiségnek - fehér holló. Mert az emberek azt követik, amit a legjobban szeretnek. Viszont az igazi szerelmest nem lehet távol tartani szerelmétõl, mert szerelmének teljesen odaadta magát. A szerelme az élete. Az elõbbi sorok csak az eszményt írják körül. A szent szerencsés, ha élete során egy vagy két valódi keresõvel találkozik.